3. Rész

Sziasztok! Hát.. meghoztam volna hosszas tanakodás után...
na mindegy kezdjük is!

-Bele kell törődnöm!
erre elkezdtem gondolkodni: megéri ez miatta? NEM!
legyünk realisták! nem fogok miatta itt sírni és még animét is már nem szeretek nézni! ezt nem teheti vele a szerelem! NEM! megmutatom neki!

felálltam a székből és leszaladtam anyumékhoz ott voltak anyu készítette az ebédet,apum pedig
hát... nem tudom mit csinált azt mondta,hogy:

-Titok!

-Ha mondod.....

hosszú kis beszélgetés volt ez... de komolyra fordítottam a szót:

-anya!,apa! mondanom kell valami!: nem szeretnék magán tanárt! inkább öhm vissza szeretnék menni!

-Jól van,kicsim! Ha ezt szeretnéd...

jól van! ezt megcsináltam! és most... megyek animét nézni!

hamar elmentek a napok...de szombat volt nem kell látnom őt...
deh megszoktam ezt a magányt.... a szomorúságot..... a szerencstlenséget
én sosem nem lehetek normális? -nem! nem lehet az!
szinte már anyum majdnem teljes bedobással ordított rám.. miért? mivel mindig csak a szobámban kuksolok animét nézve
deh mégis kiabált! aztán igen,kizavart a saját szobámból!

-ÁÁhh felnőttek!

elhatároztam: indulás a park! közben össze futottam Sam-el

-Áh szia Amy! Mi-minden rendben? miért sírtál?

-Semmiért

-Azt látom na nyögd ki! Ha magadban tartod nem lesz jobb!

-Igaz,hát csak Armin...

-Mi történt?

-Nem szeret: ez engem megfolyt ráadásul eléggé rosszul tudta meg.. nem volt/voltam felkészülve erre mardos az iránta való szeretetem nem tudom mit csináljak ilyenkor mit kell tenni?

-Először is nyugodj meg Amy! Aztán hétfőn mond meg mit érzel iránta próbáljátok megoldani a helyzetet úgy,hogy az sem neked,sem neki ne legyen rossz!

-Azt mondod?

-Igen,ne sírj!

megnyugodtam azt mondtam csak magamban: ne félj! minden rendben lesz!

RÉSZ VÉGE!